Krisztusban szeretett Testvérem!

„Abban az időben, azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: kisdedet találtok pólyában takarva és jászolba fektetve.” Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek Istennek:

„Dicsőség a magasságban Istennek,

és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így bíztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” Odasiettek, megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.”

„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Az angyalok eme éneke egyszerre fejezi ki a teremtett világ hódolatát, és a benne rejlő lehetőséget ebben az egy megénekelt mondatban.



Sok nehézséggel teli világunk, és benne a saját életünk nem is vágyik jobban másra, mint békére. A béke ajándékának záloga azonban az, hogy nekünk, akik Isten barátai vagyunk meg kell adnunk a Teremtő Úrnak azt a dicsőséget, ami, mint Istennek a sajátja. Ilyen módon tehát a béke egy olyan lehetőség, amely akkor válik életünk részévé, ha azt mi magunk is akarjuk. Az Isten nem tart meg magának semmit abból, amit mindig is nekünk szánt, de a kezeinket nekünk kell kinyújtanunk, hogy elfogadjuk Tőle mindazt, amitől az életünk boldog, békés és szeretetteljes lesz. Ennek a nagy isteni műnek megtestesült ajándéka a kis Jézus, akinek születését ünnepli karácsonykor a keresztény világ. Olyan karnyújtása az Atyának a világ felé a történelemben élő embernek Jézus, aki teljesen hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve, hogy megnyissa számunkra újra az utat ahhoz az Istenhez, aki szeretetből alkotta meg az embert, hogy saját közösségének boldogságában és dicsőségében részesítse.

Az Isten ma is itt van köztünk, reánk tekint, kezet tudunk vele fogni! Az evangéliumban megszólaló Jézus arra bíztat bennünket, hogy „Bármit tesztek egynek e legkisebbek közül, nekem teszitek.” Olyan valóság ez, amellyel nap, mint nap találkozunk a szegények, az elesettek, az éhezők, a kitaszítottak, a hajléktalanok, a betegek és öregek személyében. Amikor az ő arcukat szemléljük, és az ő szemükbe nézünk, akkor a meggyötört, töviskoronás, hajléktalannak és üldözöttnek született szenvedő Krisztus tekint vissza ránk. Nem mehetünk el tehát részvét és segítségnyújtás nélkül senki mellett, mert ebben a testi és lelki szenvedésekkel küszködő emberekben rejlik Isten megdicsőítésének lehetősége, egy jobb és szebb világ hajnala, amit ha élünk vele, a béke ajándéka kísér. Legyünk tehát bátrak, és az idei karácsonykor mire a templomi jászolhoz érünk, hogy benne a kis Jézust szemléljük, és az oltárhoz lépünk, hogy az Oltáriszentségben Krisztust vegyük magunkhoz, ott legyen szívünkben a moly és rozsda által el nem pusztítható ajándék az Úrnak, a mi jóságunk, szeretetünk, aggódásunk, részvétünk és gondoskodó cselekvésünk a másik ember iránt.

Szeretettel hívlak és még nagyobb szeretettel várlak Mindnyájatokat templomunkba:

  • 2018. december 25-én 0:00 órakor az éjféli szentmisére,
  • 2018. december 25-én 8:30; 10:30, órai szentmisék egyikére, (este nincs szentmise)
  • 2018. december 26-án 10:30 órakor ünnepi szentmisére

Ünnepi levelem zárásaként, kívánok minden Kedves Testvéremnek a betlehemi Kisded áldásában bővelkedő, meghitt és kegyelemekben gazdag karácsonyi ünneplést, és boldog új polgári esztendőt!

BÚÉK azaz Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!

Mogyoród, 2018. Karácsonya.

 

Szeretettel imádkozva Mindnyájatokért:

Tóth József Miklós

plébános


Vissza