„Veni craeator Spiritus”

Jöjj alkotó lélek! Tör fel a könyörgés minden pünkösd alkalmával a keresztények ajkáról.

De mit is jelent ez valójában? Mit ünneplünk Pünkösdkor? Miért fontos ünnep számunkra a Lélek elküldése?

Mi emberek hajlamosak vagyunk rangsorolni az ünnepeket. Úgy gondoljuk, hogy ez vagy az az ünnep fontosabb. Amikor azonban az Isten emberek felé való közeledéséről van szó, nem tehetünk különbséget az ünnepek nagysága között. Minden ünnep egyformán nagy és fontos ünnep, mert benne a Teremtő ajándékokkal halmozza el mindazokat, akik hisznek benne. A média által kiemelt ünnepek sem nagyobbak, mint a mennybemenetel a pünkösd vagy bármely más ünnepünk. 



Mindegyik ünnep valami újat hoz emberi életünkbe. Már maga a teremtés is ünnep volt, mert benne Isten Önmagát, saját dicsőségét, békéjét és örökkévalóságát akarta megosztani az emberrel, ezért a világ, amit alkotott az ember boldogságára készült. Ennek a megszentelő kegyelem állapotának az ősbűn vetett véget. Isten azonban nem mondott le az emberről, és a vele való közösségről. Egyszülött Fia által belépett a történelembe, és az Atya korszakát követően a Fiú korszakában, maga az Isten Fia szólt hozzánk, és tanított meg bennünket mindarra, amit az ember elméjében a bűn valósága elhomályosított. Jézus újra megtanított minket arra, hogy a Teremtő, a Seregek Ura, a Történelem Istene nem egy bosszúálló, és könyörtelen, a büntetésre mindig készen álló Isten, hanem Ő a mi Mennyei Atyánk, akit a Fia által tanított imádságban Mi Atyánknak szólíthatunk meg.

Jézus megtestesülése tehát nem öncélú isteni cselekedet volt, hanem az ember boldogságát megalapozó testben való kinyilatkoztatás. Jézus mindenre megtanított bennünket, amit tudnunk kell ahhoz, hogy az örök életnek lehessünk részesei. Legfontosabb tanítása a szeretet: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!” Ez a szeretet az irgalom megnyilvánulása, azé az isteni irgalomé, aminek csak akkor lehetünk részesei, ha mi magunk is irgalmasak vagyunk egymás iránt. Az irgalomhoz nem fér hozzá az ítélkezés, a megszólás, a pletyka, a rágalmazás, a gyűlölködés, a békétlenség, a gonosszal való szövetségben véghezvitt bűnös cselekedetek. Aki nem akar megbocsátani, és annak nem adja jelét, az maga sem nyer bocsánatot! Jézus tanítása radikális életmódot követel meg a keresztény embertől. Ő nem árul zsákbamacskát, mindent világosan megtanított, mielőtt maga is jelét adta volna irgalmas szeretetének a kereszten bemutatott áldozatában. Ő tanítja: „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Ő életét adta értünk, a mi üdvösségünkért. Mennybemenetelével lezárult a Fiú történelmi korszaka, és a pünkösddel megkezdődött egy új korszak, a Szentlélek korszaka.

De miért fontos ünnep ez számunkra? Az első pünkösd az Egyház születésének az ünnepe volt, és az ma is, az újbóli újjászületésé. Minden egyes Pünkösd az idő és a tér feletti valóságba emel fel minket, hogy úgy újulhassunk meg a Szentlélek kiáradása által, ahogy az első keresztények. A Szentlélek az az isteni személy, aki megszenteli a hétköznapjainkat, és a jól nevelt lelkiismeret által eszünkbe juttat mindent, amit Krisztus tanított nekünk. Az üdvtörténet végső korszaka ez, amelyet majd csak a világvége és az ítélet fog követni. Ezért éljünk úgy, hogy szívünk mindig nyitva legyen a Szentlélek halk, szelíd szavú útmutatása előtt. Legyen életünk része a szentségekben való állandó jelenlét, a szentgyónás és szentáldozás által, mert amikor Krisztust vesszük magunkhoz, egyszerre érkezik hozzánk az Atya és a Szentlélek is. E három isteni személy, aki egy Isten így oltalmaz meg minket a gonoszság hatalmától, megőrizve bennünket a boldog örökkévalóságra úgy, hogy már itt a földön Isten Országának lehetünk polgárai.

Pünkösd ünnepén azt kívánom Mindnyájatoknak, hogy a Szentlélek jelenléte szívetekben adja meg a békét, a békességet, az örömet és önzetlenséget és az igazság szeretetét mind az Istennel, mind az emberekkel való kapcsolataitokban!

Plébánosi áldásomat adva rátok: Miklós atya


Vissza