Biztatás a járványveszély idejére

Krisztusban szeretett testvéreim!

Szeretném, ha tudnátok, hogy veletek vagyok mindenben. Kérlek titeket, hogyha bármiben tudok segíteni, szóljatok, üzenjetek, keressetek. Nem múlik el olyan óra a napból, amikor ne gondolnék rátok!

Ma, egy olyan eseményhez érkeztünk, ami még azoknak a testvéreinknek az életében sem fordult elő, akik átélték a háborút. A holnapi naptól nem lesznek nyilvános liturgiák a templomainkban. Sokaktól hallottam, a kérdést: Atya, bezár a templom? Szeretnélek megnyugtatni titeket, hogy nem zár be a templom, és ezzel együtt a szívünk sem zár be. Sőt még tágabbra nyílik a szívünk ajtaja, mint eddig. Nem csak az enyém, hanem tudom, hogy a ti szíveitek is. Biztos vagyok benne, hogy a szívünkben élő szeretet képes legyőzni minden fizikai akadályt.



Megvallom nektek őszintén, hogy amióta ránk köszöntött ez az állapot, olyan érzésem van, mintha megkezdődött volna a nagyhét. A mai este, ez az egyelőre utolsó nyilvános szentmise, olyan számomra, mintha nagycsütörtök lenne. Visszhangzik a fülemben az ének: Ahol szeretet ott béke… és a szentmise befejeztével kezdetét veszi egy nagypéntek. Igen, nagypéntek, mert elvilágiasodott, szemléletünk halált kiáltott ránk, muszáj tehát mennünk. Most felvesszük Jézussal együtt a keresztjeinket, és elindulunk a Golgotára vezető úton. Nem tudjuk, hogy mikor esünk el, nem tudjuk, hogy kivel találkozunk az úton, csak egy dologban lehetünk biztosak, hogy Jézus velünk halad. 

Szeretnék mindenkit bátorítani és megnyugtatni, különösen azokat, akik egyedül élnek, hogy bár egyedül leszünk az elkövetkezendő időszakban, de nem leszünk magányosak. Jézus mellettünk van. Mi követjük Őt, Ő pedig átölel és vezet bennünket!
Hűséges kitartásra van most szükség. Arra, hogy megtartsuk az „otthon maradj!” törvényét, megélve ezzel azt a felelősséget, amit a Tízparancsolat ötödik parancsolata követel meg tőlünk: felelősséget vállalni a saját és a másik ember életéért, nem kockáztatva senki egészségét!

Nem mindegy, hogy hogyan érkezünk meg a Koponyák hegyére. Cinikus, gúnyolódó öntörvényű tömegként, vagy Jézus hűséges követőiként, mint a Szűzanya és Szent János apostol. Legyen példakép számunkra mindkettő. a Szűzanya a maga csendes elszakíthatatlan ragaszkodó szeretetével, amit Szent Fia iránt érzett, és Szent János is, aki gondoskodó emberi oltalmába fogadta Jézus anyját.

Nem tudjuk, hogy meddig nem lehet majd nyilvános szentmisét bemutatni, és azt sem tudjuk, hogy mikor járulhattok újra szentáldozáshoz. Olyan „nagypénteki tudatlanság” ez, ami a hűségesek szívében is jelen volt, mégis a bennük lévő vágy, és a szeretet elszakíthatatlan kötelékével ragaszkodtak Jézushoz. Újra és újra felidézték Őt szívükben. Ez a mi hivatásunk is ebben a nehéz helyzetben. Újra és újra erősíteni a vágyat a szeretet által, felidézve Krisztust, az evangéliumok segítségével és befogadni a szívünkbe a lelki áldozással.

Ne legyen nyomasztó ez a csend, hanem legyen olyan, mint ami az elvetett búzaszemet körbeveszi. Legyen új életre sarkalló. Olyan legyen ez a csend, amelyből egy új emberi élet szökken szárba! Olyan emberé, aki e csendben átértékelve életét, egyedül Istent tartja élete egyetlen céljának és örömének.

A nagypénteket Húsvét követi. A feltámadás Húsvétja. Biztatlak benneteket, hogy ne veszítsétek el a reményt! A mi megpróbáltatásainkat is az öröm Húsvétja fogja követni. Nagypéntek titka az áldozat volt. A Húsvéti Bárány életáldozata. Isten, most tőlünk is azt kéri, hogy hozzuk meg életünk áldozatát. Minden lemondásunk, egyedüllétünk, szomorúságunk és betegségünk legyen olyan áldozat, amit felajánlunk az Úrnak. Ha ezt megtesszük, akkor nem bosszantó kínlódás, hanem a kegyelmek forrása lesz számunkra minden, de minden, ami megtörténik velünk. Jézus az életét áldozta fel értünk, mi most bízva abban, hogy Isten megőrzi egészségünket, az időnket áldozzuk egymásért. Ne unatkozzatok! Az unalom bűnt szül. Legyetek tevékenyek a szeretetben, és Isten megismerésében.

Ezekben a napokban őszintén megtapasztalom az isteni igazságosság valóságát. Azt az igazságosságot, hogy a történések alól senki nem tudja magát kivonni. Itt az idő a közömbösség ördögi köntösének elhajítására. Mostantól nem lehetünk közömbösek! Kell, hogy az egymásért érzett buzgóság hevítse szíveinket.

Szeretném veletek megosztani a mai nap örömeit. Azt az örömet, hogy ma még meglátogathattam a betegeket a kórházban, elvihettem számukra Jézust és vigaszt, reményt adhattam számukra. Hatalmas örömmel a szívemben jöttem el tőlük. A bennük lakó szenvedő Krisztussal való találkozás az evangélium örömét adta számomra, amikor visszhangként megcsendült lelkemben Jézus szava: Beteg voltam és meglátogattál, szomorú voltam és megvigasztaltál, éhes voltam és ennem adtál.

A másik nagy örömöm, hogy ma rám is gondolt valaki. Megvallom, nagyon jó volt átélni, hogy felajánlotta, boltba és gyógyszertárba megy, ha szükségem van valamire, elhozza nekem. Neki is és mindazoknak, akik az elmúlt napokban mondhatom, hogy túláradó szeretettel gondoskodtak rólam, hálásan köszönöm a jóságukat!

A mag, amit elvetnek, nem tétlen a csendben és a sötétben, hanem magába szívja a föld nedvességét, csírát növel, hajtást hajt, megküzd a föld beszáradt, szinte áthatolhatatlan rögeivel, szárat növeszt, virágzik és termést hoz. Most ez a mi feladatunk is. A csendben és a kiszámíthatatlanságban magunkba szívni Isten igéjét, átalakítani gondolkodásunkat, ami nem más, mint cselekvésünk csírája, megküzdeni a rossz szokásainkkal, az eddigi áthatolhatatlan bűneinkkel, Istenbe vetett reményünkkel szárat növeszteni a világ felé, példaadásunkkal kivirágozni az emberek előtt és szavainkkal, cselekedeteinkkel megteremni a szeretet gyümölcsét. Méltó feladat és kihívás ez mindnyájunk számára az előttünk álló időszakban, de tudom, hogy hittel és a Szentlélek mindent átformáló és megszentelő erejével képesek leszünk rá.

A háborúban azt kérték az elődeinktől, hogy fegyvert fogva egymásra, menjenek ki a frontra. Én most azt kérem tőletek, hogy rózsafüzért fogva egymásért, maradjatok otthon!
A Magyar katolikus Püspöki Konferencia újabb rendelkezéséig nem lesz templomunkban nyilvános szentmise. A már felvett szándékokra minden nap bemutatom a legszentebb áldozatot. A temetéseket a lehető legegyszerűbb módon, a legszűkebb családi közösségben, a szabadban kell megtartanunk. A temetésekre csak én fogok kimenni. Templomunkban megmarad a harangozás, ami majd jelzi, hogy mikor van szentmise. Ilyenkor otthonaitokban imádságaitokkal kapcsolódjatok be a Legszentebb Áldozatba, és Jézust meghívva életetekbe végezzetek lelki áldozást.
Vasárnap egész nap kint lesz a legméltóságosabb Oltáriszentség és a kórus alatt nyitva lesz templomunk. Este 18:00 órakor a harangszó kíséretében szentségi áldást adok az egész falura, minden emberre.

Biztatlak benneteket Jézus szavaival: Ne féljetek! Legyen bennetek hitetekből fakadóan erős a remény és bízzatok abban, aki legyőzte a világot és benne a halált, hogy új életet ajándékozzon nekünk! Bízzatok Jézus Krisztusban! Nem vagyunk egyedül! A Mogyoródi Madonna a Békesség Asszonya meghallgatva imádságainkat elvezet és bemutat bennünket Szentséges Fiának, csak kérnünk kell őt. Kérjük tehát minél gyakrabban, naponta többször!
Legyetek állhatatosak, és használjátok ki az időt a bűnbánatra, a megtérésre, hogy új emberként köszönthessük majd egymást, ha véget ér ez a világnak szóló nagypéntek, és ránk köszönt a szabadító Húsvét öröme. Amen.


Vissza